A hely, ahol természetes dolog egészségben megérni a 120 éves kort

Nálunk az öregedés egyet jelent a betegségek megjelenésével, a szem- és fülromlással, az elme mozgékonyságának elvesztésével, és a csontok gyengülésével. Nem is csoda, hogy csúnyának látjuk az öregkort itt nyugaton… De ez nincs így mindenhol a világban…

Csodálkozó tudósok

A hetvenes évek végén a National Geographic felkérte a világhírű orvost, Alexander Leafet, hogy vizsgáljon meg néhány olyan kultúrát, ahol az emberek hosszú kort érnek meg. Az egyik ilyen hely a földön a Kaukázusban található, Abháziában. Ez a vidék arról nevezetes, hogy szokatlanul magas a száz év felettiek létszáma, és nem egy közülük 130 évesnél is idősebbnek mondta magát. Dr. Leaf a vizsgálatait egy olyan asszonnyal kezdte, aki egy olyan kórusban énekelt egy Kuton nevű faluban, amely kizárólag 100 év feletti abházokból állt… Nem is tudom, hány ilyen kórus lenne nálunk…

Leaf azt találta, hogy az asszony kiváló memóriával rendelkezett, és jó erőnléttel – és ezzel nem volt egyedül az idősek között.

Mi a titkuk?

Az első a sok testmozgás. A hegyvidéki élet javítja a tüdő és szívfunkciókat, és fokozza a szív oxigénellátását. Az abházoktól csak az, hogy egyáltalán ezen a tájon egy napjukat végigéljék, nagyszerű edzettséget követel. Mindemellett azonban az idősek is aktívan dolgoznak a kertben, gyümölcsösben. Természetes velejárója az életüknek a napi fürdés a hideg hegyi patakokban.

Dr. Leaf egy csaknem száz éves embert el is kísért egy ilyen alkalomra. Míg a patakhoz közeledtek, megkérdezte tőle, hogy volt-e már valaha beteg. Ezt a választ kapta: „Igen, emlékszem, egyszer lázam volt. De már nagyon régen…”

Leaf, mikor meglátta, hogy a patak egy elég meredek lejtő alján folyt, önkéntelenül is le akarta kísérni az öreget, nehogy elcsússzon, de az öreg olyan fürgén leereszkedett, hogy ő utol sem bírta érni.

Munkatempójuk a biológiai ritmus természetes kifejeződése, nem pedig a határidők hajtása. Ismeretlen számukra ez a stressz. Általában a munkában is énekelnek és tréfálkoznak.

Fontosak a kapcsolatok

A betegséget nem kezelik az élet természetes velejárójának még az öregeknél sem. Az öregeket szépnek látják, és ha meg akarnak valakit dicsérni, arra nem azt mondják, milyen fiatalos vagy ma – mert ez sértés, hanem azt, hogy milyen korosnak nézel ki ma. Az öregek a kultúrájuk, tudásuk őrzői és továbbadói, hihetetlen tiszteletben részesülnek, így itt ha valaki kicsit füllenteni akar, mennyi idős, akkor inkább hozzátesz az évei számához.

A gyereknevelésben a dicséret megvonása a büntetés – amivel egyébként nagyon bőkezűen bánnak. Az abház gyerekeknek nem kell megaláztatások közt tanulni, mégis fegyelmezettek, és szófogadóak.

Az abházok nagyon szeretnek egymás társaságában lenni, a vendégeiket csókkal fogadják.

Sarkalatos kérdés: Mit esznek az abházok?

Nos, kaukázusi kefírt azt nem… Helyette egy kecske-, tehén- vagy birkatej erjesztésével készült, matzoni nevű főzetből isznak egy-két pohárral naponta. Lényegében laktovegetáriánusok, húst csak ritkán esznek, a tejterméket pedig elsősorban ez a matzoni jelenti. Salátával kezdik a napot, melyhez a kertből szedik a hozzávalót az évszaknak megfelelően. Tavasszal retek és vizitorma, zöldhagyma, nyáron uborka, paradicsom, télen ecetes uborka, paradicsom, retekfélék, káposzta. Dresszinget nem használnak, nyesren fogyasztják a zöldségeket, és frissen. Amit nem esznek meg, kidobnak. Mindhárom étkezés alkalmával esznek az imádott abistából, abból a zabkásaféléből, amelyet mindig frissen főznek, és forrón tálalnak. Étkezések között, ha megéheznének, gyümölcsöt tépnek a kertből. Zsiradékot kizárólag dió és mogyorófélékből vesznek magukhoz, cukrot, vajat nem, sót pedig keveset fogyasztanak.

Igen keveset, és lassan esznek, nem illik degeszre enni magukat. A vendégség sem az ételek körül forog, hanem az együttlét örömei  fontosak számukra. Napjában kb. 2000 kalóriát fogyasztanak – míg mi ennek van, hogy a dupláját.

Mit tanulhatunk ebből?

Máris érdemes néhány dolgot megfigyelnünk, és átvennünk az abházoktól. Elő a zabkásával, a zöldségekkel, a gyümölcsökkel, és a dicséretekkel!

Persze Uraim, lehet, hogy a „Milyen korosnak nézel ma ki!” jelenleg még nem fog osztatlan sikert aratni a gyengébb nem elbűvölésében… Talán majd egyszer…

forrás: John Robbins